(folyt.) A maja feljegyzések világosan utalnak arra, hogy Atlantisz a bukásakor 10 várossal rendelkezett. A két üresen maradt energiaörvényre egy ideig senki nem telepedett le. Idővel azonban

Lemúria létezésének először 1910- ben adtak hitelt, amikor a Csendes -óceánban korallgyűrűket találtak, a Húsvét- szigetektől kezdődően hatalmas messzeségig terjedően. A korall a vízfelszín alatt 45m mélységig terjedően képes növekedni. A tengerfenék folyamatos mozgásban van, emelkedik és süllyed, megfigyeltek már 3 km magas emelkedést is. Az 1910- ben megtalált korallgyűrűk jelenleg kb 550 m mélyen fekszenek. A gyűrűk belsejében szigetek helyezkedtek el, a korall körülnőtte ezeket, majd lassan együtt lesüllyedtek a tenger fenékre. A korallgyűrűk elhelyezkedéséből arra következtettek a kutatók, hogy ezen a területen valamikor sok- sok szigetből álló szigetcsoport emelkedett ki az óceánból. Ezen következtetések alapján megkezdték a növény- és állatvilág vizsgálatát a Hawaii- szigetektől egészen a Húsvét- szigetekig nyúló vonalon elhelyezkedő szigeteken. Ezekből a szigetekből egy térképen is láthatóan, hosszú ív rajzolódik ki. Az ív mentén fekvő szigetek pontosan ugyanolyan növény- és állatvilággal rendelkeznek, ugyanazok a fák, madarak, bogarak... találhatóak. A tudósok ezt a jelenséget csak azzal tudják magyarázni, hogy valamikor ezeket a szigeteket földnyelvek kötötték össze. Így ezek a szigetek, beleértve Tahitit és Boreát is, Lemúria részei voltak egykor.

Ádám és Éva ideje után egy földtengely változás következett be, amely a föld tengelye elhajlási szögének és ezáltal a pólusok eltolódásának változását okozta. Ez a folyamat megváltoztatta a földfelszín addigi kinézetét, szárazföldek tűntek el víz alatt és ugyanakkor más földtömegek kiemelkedtek a hullámokból. Gondwana szigete eltűnt, egy másik szigetcsoport viszont kiemelkedett a Csendes- óceánból. Ezt a szigetcsoportot ma Lemúriának nevezzük. Lemúria a Hawaii- szigetektől a Húsvét- szigetekig nyúlt, nem összefüggő szárazföld, hanem sok, kisebb-nagyobb, egymással szoros kapcsolatban lévő sziget alkotta. Olyan földrész volt, amely alig emelkedett ki a vízből, tulajdonképpen vízi kontinensnek lehetne nevezni. Ádám és Éva leszármazottai Lemúriába települtek át a földtengely változás után, amely változás kapcsolatban állt a bolygón lezajló tudatváltozással. Ádám utódai szabadon, minden bevatkozástól mentesen, boldogan élhettek és fejlődhettek, kb 65- 70.000 évig. Gyors evolúciós fejlődés és sok kísérlet zajlott, aminek következtében az utódok testfelépítése, csontrendszere, gericoszlopa, koponyája változott. A tudatváltozáskor határoztak arról, hogy agyuk jobb féltekéjének jut a domináns szerep, vagyis női természetű lények voltak a lemúriaiak. Lemúria elsüllyedéséig a faji fejlettség egy mai 12 éves lány érettségi fokával volt egyenértékű.